Volt egyszer anya, aki leemelt egy pitypangbóbitás könyvet a könyvesbolt polcáról. Akkor még nem tudta, micsoda kincsre lelt. Belelapozott és ottragadt a bolt közepén, révült állapotban. Beszippantotta ez a csodavilág, ez a különleges nyelvmuzsika.

Azóta is ezt érzem, akárhányszor előkerül. Felemel, mint a kemencés mesében a felhőevőket. Szép könnyűséggel, az égen lebegve boldog súlytalansággal.
Sejtelmem sem volt arról, hogy a sünök muszognak, a legyek sikkantgatnak a sóskiflin, a legpocakabb alma vígan kuncog, amikor a jajjhernyó csücsöri szájával habzsolja.

VOLT EGYSZER EGY VIRÁG

Ez egy rémes enciklopédia. Egy tudós mű. Szörnyű jól megírva. Hát ki ne imádná, amikor ilyenek vannak benne, hogy:

Például ilyen cetlik vannak kitűzve a Városháza előtti hirdetőtáblára.
Meg hirdetések szerteszét Avaroson, a kilencujjú trafikos kioszkja elé is:

Avaroson tehát már mindenki megtanulta (pici, sovány, birsalmász, nagy galamb, kencés, alacsony gyárkémény): a szörnyek azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk.
Épp ezért nem is nagyon fél senki.
Érdekes."

Bibedomb a város fölé emelkedik, magassága: jó nagy.
Ketten laknak a tetején: Kisujj néni és Talicska bácsi.
Meg még az erdő, annak lakói, medve, róka, nyúl, Meg a szörnyek...
Ha a szörnyek ordítoznak, ijesztgetik a városlakókat, Talicska bácsi odamegy, és rendet rak. Talicska bácsi a bibedombi szörnycsősz.

Irtó vicces, nagyszerű olvasmány, szuper képekkel. Ahogy betűről-betűre haladunk, megismerjük a bibedombi szörnyeket,  ráeszmélünk a bennünk/velünk élő szörnyekkel való viszonyunkra. 

Meg kell tanulunk szembe nézni velük, azért, hogy többé már ne kelljen félnünk semmitől.

Adamik Zsolt és Hanga Réka szörnyhatározója a 2013 Aranyvackor mesepályázatán 2. helyezést, illetve a Cerkabella kiadó különdíját nyerte.

Adamik Zsolt - Hanga Réka

BIBEDOMBI SZÖRNYHATÁROZÓ

Cerkabella Könyvkiadó 2014

Elmer nem olyan, mint a többi elefánt a dzsungelben. Ő mindig tréfál és megnevetteti a többieket. Ja és ő ráadásul, egy patchwork elefánt. Színpompás foltokból varrva...

Más , mint a többiek. És másságából adódóan más dolgokat tud, mint egy átlagos elefánt. Elmer szeret viccelődni, nevetni másokkal. Egy napon elefántszínűre festi magát, mert azt gondolja, nem is a humorán kacagnak a többiek, hanem a külleme miatt.

Ez persze nem így van. Nem is bírja sokáig az egyhangú szürkeséget. Egy jótékony zápor segítségével visszanyeri eredeti színét. Mindenki gurul a nevetéstől, és megalapítják ELMER napját, amikor is minden elefánt tarkabarkára festi magát, kivéve Elmert, ő ezen a napon -szürke.

ELMER  BIRODALOM

A történet még rövidebben, szeressük egymást, s fogadjuk el egymás különbözőségeit.

David Mckee - Elmer Könyvmolyképző kiadó 2006

A legjobban várt kiadvány, visszaszámoltunk Marcival, és földöntúli boldogság volt, amikor végre a kezünkbe vehettük Satoe Tone csodaszép könyvét. Az egyik leggyönyörűbb képeskönyvet, ami valaha a kezembe került.

A szöveg, szándékosan szűkre szabott, mondhatni elhanyagolható, a festmények mesélnek, egy belső utazást, amit a főszereplő él meg. Ebben a történetben "Pipó, a béka szomorú volt. Egy ideje nem voltak álmai. Amikor nem tudott elaludni, bárányokat számolt. Egy alkalommal, amikor számlálgatta őket, megszólította egy egészen kicsi bárány, aki épp az álmok birodalmába igyekezett…", a hátára ülteti az álmatlan kis békát, és elindulnak együtt, álomról-álomra, évszakról-évszakra,  egyszer csak.... a decemberi hópelyhek sűrűjében..... a bárányka lemarad, elveszik a fehérségben.

Pipó egyedül bandukol tovább... ,de ne aggódjatok, elárulok egy titkot...pszt... egymásra találnak az út végén, jutalmuk az örök barátság boldogsága.

Ez nem olyan könyv, amit este felcsapunk, olvasunk belőle egy részletet, aztán alvás. Nem. Ez egy délutáni, takaró alatt kucorgó, ráérősen merengős, hosszan elidőzős, csendesen nézegetős képeskönyv. Ami alkalmat ad arra, hogy beszélgessünk a színek kifejező erejéről, milyen hangulatot érzékeltet  a tenger mélykéksége, az aranysárga búzamező, a jégfehér januári hócsipkefüggöny, a pirosan harsogó pipacsok. Arra, hogy lám, milyen egyszerű  képek erejével/segítségével mesélni.

S ne lepődjünk meg, ha gyerekünknek kedve szottyan ezek után festeni. Rögvest.

A legrangosabb gyermekkönyves fesztivál, a Bolognai Nemzetközi Könyvvásár zsűrije Pipó utazását 2013-ban fődíjjal jutalmazta.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2015 November 7-én az eredeti képeiből nyílt kiállítás : SATOE TONE, AKI LEPKEUJJAKKAL RAJZOL MESÉT címmel Biatorbágyon, majd Budapesten. A tárlaton az alkotó eredeti műalkotásai szerepeltek, melyek nemcsak szemet gyönyörködtetőek, de elgondolkodtató, személyesen „továbbírásra" inspiráló üzeneteket közvetítenek. Itt tartózkodása alatt, tartott workshopokat illusztrátoroknak és gyerekeknek is, amin természetesen Marcim is résztvett. :)

Hihetetlenül kedves,közvetlen, nagyszerű élmény volt az összes gyereknek.

Satoe Tone -Pipó utazása  Kisgombos kiadó 2014

Tudjátok mi az a Möllög, Zrbliccsdrügyglk, Tirpáng, Csálé Csőrű Csekonics, Bliffencs? Nos, ha kinyitjátok ezt a remek könyvet, fény derül arra, kik ezek a badar nevű bestiák.Első sorban az abszurd humorra vevő gyerekeknek jön be, az enyémek pont ilyenek, imádják, a kedvencük Totmeg, röhécselve forgolódnak, vajon nem látott meg?

Nagymama különleges kávédarálója muzsikált ilyen gyönyörűen, míg tekerték a kurbliját, születésnapjára kapta, unokájától-Paprika Jancsitól. Mióta megkapta kétszer több kávét ivott, mint korábban, annyira szeretett darálni. Ezen a szép napon is, már másodszor töltötte meg  és éppen folytatni akarta a munkát...
Mikor is egy durva hang riasztotta fel az álmodozásból.
-Ide azzal a holmival!

Így kezdődik Torzonborz a héttőrös rabló története. Mert sajnos, kedves olvasó gyerekek, ez a szakállas zsivány, elrabolja a különleges kávédarálót. Paprika Jancsi és Vitéz László, az unokák, mindent megtesznek azért, hogy visszaszerezzék, hősiesen  csetlenek-botlanak, fejfedőt cserélve álcázzák magukat, Jancsi krumplit hámoz a hatalmas varázsló Petróniusz Pókuszhókusz, Hókuszpókusz, Reptóniusz Lótuszmókusz, ööö, én is mindig elrontom...Reptóniusz Rókusmókus... áh, hagyjuk... szóval-szolgálatában. Lackó pedig cipőt pucol Borzontorz barlangjában.
Nos nem így képzelték a gaz lator kézre kerítését, és nem akarom az egész sztorit elspoilerezni, de annyit elárulok, hogy lesz több szökés, tubák, fontoskodó főtörzsőrmester, krokodil, elvarázsolt tündér, és a végén, a végén lesz szilváslepény.
Olvasás közben annyit, de annyit nevettünk, hogy az elalvásból nem lett semmi. Hanem még egy fejezet. Meg még egy.Szerencsére három kötetnyi a mese, így sokáig élvezhettük a vicces társaság kalandjait. (Torzonborz újabb gaztettei, Torzonborz megjavul)

A történet nem mai, 50 éves elmúlt, de a fordításnak (Nádori Lídia )-is- köszönhetően hihetetlenül gördülékeny a szöveg, szórakoztató volt felolvasni. Óh,  és az illusztrációról még nem is írtam. Az eredetileg fekete fehér rajzokat (Franz Josef Tripp) a kiadó kiszíneztette, (Mathias Weber) abszolút friss lett az eredmény, a képeket sokáig lehet nézegetni,és randamód  röhögcsélni a méretes orrokon.

És akkor még egy idézet, csak a hangulat miatt :)

"- Visszakapom az én gyönyörűséges kávédarálómat? - sopánkodott Nagymama, mikor az őrmester végre befejezte a jegyzetelést, és becsukta a noteszét.
- Magától értetődik – bólintott Üstöllési.
- Na de mikor?
- Hát, azt már nehéz megmondani. Először is el kell kapnunk Torzonborz uraságot. Jelenleg azonban sajnos még azt sem tudjuk, hol rejtőzik. Nagyon ravasz bűnözővel állunk szemben! Két és fél éve az orránál fogva vezeti a rendőri szerveket.

De egy szép napon őt is utoléri a végzet! És bízunk a lakosság hathatós együttműködésében."

 Dániel András Kicsibácsi és Kicsinéni(meg az Imikém) - a szerző rajzaival Pagony 2013